Csíksomlyó egy kegyhely. Ezt a sajátosságát a mostani OKET alkalmával is bebizonyította számomra. Hogy a hely szelleme, vagy a szervezők tevékenysége segített inkább hozzá Isten munkájához, nem tudom, de számomra áldásos volt ez a hétvége.
Aki nem volt ott, annak röviden elmondanám, hogy mi is zajlott: péntek az érkezés napja volt, melyet egy a CSELesek által bemutatott húsvéti oratórium és szentségimádás zárt. Szombaton délelőtt előadások voltak, kiscsoport, majd finom ebéd. Délután játszottunk, 6-tól szentmise, majd éjbe nyúló bál következett. Vasárnap egy kiscsoportos beszélgetés után mise volt, ebéd, majd lehetőség hazautazásra.
Ennyi. És mindezen mintegy, vagy mondjam úgy alig 100 ember… Mitől volt szép egy ilyen egyszerű, rövid, kevés résztvevős alkalom?
Beigazolódott számomra ez alkalommal is, hogy nem a „mit”, hanem a „HOGYAN” számít. Az adhatta meg a varázsát a hétvégének, ahogyan azokat a programokat a szervezők levezették, s amilyen hozzáállással mi részt vettünk rajta.
Kezdve az odaúttal jól indult az OKET. Hat óra vonatozás péntek délután, de az utat végigbeszélgettük: komoly társadalmi kérdésektől kezdve személyes dolgokig mindenféle szóba jött, kettesben és nagykörben. A CSELesek figyelmességét igazolta, hogy a Kolozsvárról vonattal érkező tízfős különítményt megvárták az oratórium bemutatásával.
A szombatot megültük rendesen: kezdetben a templomban ültünk Csapai Árpád és a Pál-Jakab házaspár előadásán. Az OKET témája a „kiút a válságból” volt, így válsághelyzetről beszéltek az előadók: gazdasági, lelki, családi krízisekről. Sok szép gondolat hangzott el, ezekből csak egy párat emelnék ki:
-az aki lelki válságban van, látszik rajta, hogy töpreng, valami mindegyre foglalkoztatja, nehezen nyit
-a krízis annyi mint döntéshelyzet: nem két út közül kell válasszak, hanem Isten kezébe kell ajánlanom magam, aki kegyelmével fölemel (mint az apuka, ki megjavítja az elrontott játékot), s így új síkon kezdem látni életem
-a válság lehetőség, ne engedjük meg magunknak mindig az áldozat szerepében önsajnálattal élni
A kiscsoport, az egész délután tartó játék, a szünetek és az esti bál csupa jó lehetőségek voltak a felszabadulásra, barátságok születésére és ápolására: csak jelen kellett lenni, nem elvárásokkal és előítéletekkel lenni, s a kegyelem működött. Hasonlóan a misék is egyediek voltak: úgy a szombati esti mise, melyen Sebestyén Ottó prédikált nekünk, mint a vasárnapi mise, melyet a csíksomlyói nyeregben, a Hármashalom oltárnál ültünk a furfangos áprilisi időjárás langyos-hűvös szelénél, napsütésénél. Zárásként egy nagy kulcslyukba raktuk össze a csoportmunkák gyümölcséből született kulcsot, a válságból való kiút nyitját: mindazt, amit ez OKETről magunkkal viszünk.
Bejelentették a zárómisén a következő OKET helyszínét is: ott lesz, ahol kerül egy maroknyi fiatal, ki szeretné, hogy legyen ősszel is OKET. Akkor lesz ugyanis, ha mi, a fiatalok akarjuk, nem csak úgy megszokásból. Vásárhelyen vagy Kolozsváron, vagy másutt, vagy sehol. Válsághelyzet ez?!
Mindezekről képekben is itt. Isten áldjon mindenkit!