Pedakör

Pedakör (1996–2005)

pedakor

A Pedakör gondolata már az Egyetemi Lelkészség kezdetekor megfogalmazódott, mivel a diákok jelentős része tanárnak készült, és érezték, hogy az egyetemen nyújtott képzés nem elegendő ehhez. Az addigi kezdeményezéseknek Pászka Zita, akkor másodéves filológushallgató, adott egy új keretet 1996 őszén: pontosabban egy Kört a Lelkészség pinceklubjában.

A kör nem akart senkit sem kioktatni, hogy hogyan kell (foggal-körömmel) tanítani. Inkább arra adott nyitást, hogy mindenki keresse azt a hangot, gesztust, képet, játékot, amellyel együtt tud tanulni másokkal. A meghívott pedagógusok, pszichológusok, szociális munkások, színészek és orvosok közénk ültek beszélgetni, figyelni egymás tapasztalataira. Játékok által próbálgattuk, hogy különböző helyzetekben hogyan tudunk kifejezni és befogadni gondolatokat, érzéseket, vágyakat. A tanulás egy folyamat, amely által kutatjuk, “fúrjuk”, ízlelgetjük az elénk tett almát – mint egy virgonc kukac az almában (innen a kör jelképe is).

Apropó alma – egy este Roşca Zsuzsa (egy ismert pszichológus, pszichodráma terapeuta) volt a meghívottunk. A beszélgetés végén, amikor közportyára kitettük a tordatúri kirándulásról hozott almászsákot, a tanárnő azon mosolyodott el, hogy milyen összhangban rágcsáljuk a gyümölcsöt... Persze nem mindig volt összhang: például amikor Ildikó, egy akkor doktorandusz pedagógus, külön-külön csoportba tette a lányokat és a fiúkat, s arra kérte a lányokat, hogy írják rá egy nagy lapra, hogy szerintük mit gondolnak a fiúk a lányokról, a fiúkat pedig arra, hogy mit gondolnak róluk a lányok, kissé kiéleződtek a kardok az alkotások láttán! S mivel a feszültséget nem kifizetődő a szőnyeg alá seperni – tanultunk egy pár agressziót kifejező és levezető játékot is. Gyakoroltuk a hangszín és a hanglejtés technikáit, tanultunk a testbeszédről és a térben való elrendezés fontosságáról. A találkozók végén mindenkit meghallgattunk, hogy mi volt számára nehéz, vagy kellemetlen az estén, és mi volt értékes, amit hazavisz magával.

Jó volt látni, hogy a pinceklub néha kicsit szűk nekünk, hogy más vallású diáktársaink is rendszeresen eljönnek, hogy mindig összegyűl egy pár garas a következő esti teára, s hogy a Tordai-hasadék túl rövid, hogy mindent megbeszélhessünk az úton... És még most is, több évvel az egyetem után, egy nyelven beszélünk. Smile

Raţ Cristina
volt Pedakör vezető

[ Köszönet az eredeti kép alkotójának: http://www.school-clipart.com ]